A növényvilág mindig is produkált furcsaságokat, amiket szeretünk összegyűjteni, részben a formája, részben a mérete miatt. Azonban vannak olyan, a természetben található növények, fák illetve azok részei, amiket mindennapi használati tárgyainkká tudunk tenni. A természethez közel élő emberek számos olyan szerszámot, eszközt használtak, használnak ma is, amit az erdőben találnak és minimális átalakitással, kiegészítéssel (munka)eszközzé tudnak tenni. A másik terület viszont a kertészkedésnek az az ága, amelyben a bokrok-fák formáját, méretét mi magunk szeretnénk befolyásolni és elérni valamiféle esztétikai élményt. Nem mai keletű ez az igény, gondoljunk csak a gyönyörű középkori és újkori parkokra. Ezekről a technikákról esik most pár szó:

műkertészet, amely általában örökzöld, vagy kislevelű nyírt fákat, bokrokat használ fel. A kívánt hatás érdekében néha drótketreceket, hálókat alkalmaznak a kívánt forma elérése érdekében, amit pl borostyánnal is befutatnak, hogy ne látszódjon a drótháló. Ezek lehetnek egyszerű geometrikus formák (pl.sétányokat kisérő buxusok), de lehetnek alakot, állatot formázó növények is. Leggyakoribb fajták :buxus, tuja, európai nemes babér, fagyal, mirtusz, tiszafa. lásd : wikipédia

az erre alkalmas növényeket jellemzően kifeszitett, 2D-s formájúra növesztik meg, sokszor falak elé, kis helyigényük és roppant dekorativ megjelenésük miatt. Ez a technika nagyon népszerű volt a középkori Európa tipikus várudvaraiban, mert pl. gyümölcsöt tudtak termelni, miközben nem vett el értékes helyet a várak udvarából. Mivel nagy volt a felületük és viszonylag kicsi a korona tömege, igy igen jól hasznosítja  napfényt és gyorsabban érik meg a gyümölcs is. Igy ültetik (és metszik) a kordonos szőlőt, sőt a kordonos gyümölcsfákat is. E kiváló naphasznositási képességének köszönhető az is, hogy e technika teszi lehetővé, hogy még olyan helyen is megmaradjon a növény, ahol hagyományos formájában elpusztulna. A magyar nyelvben az következő kifejezések használatosak: alakfa, pányvafa, redélyfa, palmetta. lásd : wikipédia

hasonló, mint az espalier, azonban itt elsősorban az esztétika dominál. A fák alakításának a művészete, amikor is a szabályosan ültett törzsek koronáját alakitják jellemzően fasor szerüen vagy falszerüen. Az ágak elhelyezkedése, a rendszeres nyírás és metszés következtében egybefüggő zöldfelület jön létre. A fasorok, allee-k kedvelt megoldása volt. Ezzel a technikával alakitották ki a párizsi Luxemburg kert ismert fasorait is. lásd : wikipédia

bonsai
bonszáj – bár sokan japán sajátosságnak hiszik – valójában Kínából származik, onnan vették át a japánok is. A bonsai a fák miniatürizálásának a művészete és mivel széles körben ismert,nem szükséges különösebben bemutatni.

Talán furcsának hat, hogy kertészeti témájú írás jelenik meg egy építészeti blogban, de ez korántsem véletlen, hanem ahhoz szükséges, hogy a következő – és ebből eredeztethető – témát jobban megértsük. Hamarosan folytatjuk a kreatív kertészet legérdekesebb ágával az arborsculpture-ral

Szólj hozzá

Név (szükséges)

E-mail (nem publikus) (szükséges)

Honlap

A sértő, személyeskedő, ˝flame˝, tisztán reklámcélú vagy pártpolitikai témájú hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük, a hozzászóló pedig automatikusan spamlistára kerül.

Értesítést kérek e-mailben a fejleményekről