tallózó
Szellemvárosok | Hashima Island

Hashima Island Nagasaki közelében található lakatlan sziget, amelyen szenet bányásztak 1887-től 1974-ig. A szigeten épített tömegszállásokon helyezték el a bányászokat és családjaikat. A szörnyű körülmények közé zsúfolt emberek lakónegyedében 139,100 fő/km2 volt a laksűrűség, amelyik akkor a legnagyobb volt a világon. A Szellem Szigetnek is nevezett Hashimába egyelőre tilos a belépés, a kormány segítségével múzeumot alakítanak ki a területén. A sziget története a cikk végén olvasható.
Fotógaléria (katt a következő fotóra)
Az itt látható, 2002-ben készített filmben a sziget egyik túlélőjét, Dotokou-t kísérik el Hashima szigetére. A film elején a – fotók egyikén is látható – Hashima megmaradt makettjét igazgatja… Ő itt nőtt fel és szeretné, ha a szigetből múzeum lenne…
a film 2. része
Wikipédia Hashima Island-ról
fotók forrása
fotók forrása
Hashima története
Hashima Japán ipari történelmének egy sötét korszakát jelképezi. A közeli Takashima szénbányáit már 1869-ben feltárták, azonban a kitermelés nagyon lassú és gazdaságtalan volt. Thomas Glover skót kereskedő megkísérelte jövedelmező, modern bányákká változtatni. A 19. században a külföldiek nem szerezhettek földtulajdont Japánban, ezért a sziget tulajdonosával egy közös vállalkozásban fogtak. A kezdeti termelés elég lomha volt és Glover tengerentúli befektetői türelmetlenek voltak. A bánya be is zárt egy időre. 1881-ben egy vállalkozó, Iwasaki Yataro megvásárolta a bányát, felújította és felbérelte Glovert, hogy ügyeljen a munkálatokra, később ő nevezte el a vállalatot Mitsubishi-nek. Négy évvel később a kutatók hatalmas szén lelőhelyeket fedeztek fel a hashimai tengerfenék alatt. 1885-ben ismét megnyitott a bánya és a bányászok számára lakóhelyeket, templomot, iskolát, sőt még bordélyházat is nyitottak. A széntermelés 1941-ben tetőzött évi 411.100 tonnával. A háborúba induló japán bányászokat kínai és koreai hadifoglyokkal helyettesítették, akik gyakorlatilag rabszolgamunkát végeztek (a japán háborús gépezetnek termelő Mitshubishi gyáraiban 34 % volt a külföldi munkások száma). A munkások szörnyű körülmények között dolgoztak és éltek, volt aki szinte soha nem látta a napvilágot, mindennapos volt a kegyetlenkedés, apróságokat is halállal toroltak meg. Bár a hivatalos iratokat meghamisították, Japánban cca. 40 ezer kinai rabszolgát alkalmaztak 1943-45 között. 1959-ben Hashima kis szigete az 5259 lakójával a legsűrűbben lakott település volt a világon. A borzalmas körülményeknek tulajdonképpen a kőolaj 1970-es megjelenése vetett véget, a szénbányászat gazdaságtalan lett és bezárták. 1974-ben mindenkit kiköltöztettek a szigetről. A sziget bár “hálás” fotóstéma, nem látogatható.
szöveg forrása
Hashima Island a Google Maps-on
Ha tetszett a fenti írás, iratkozzon fel az email értesítőnkre


















Nem semmi.
Úgy tűnik Nagasaki tragédiája már a múltban elkezdődött. Ugyan, mi is lehet azon a környéken? Sok fájdalom, kegyetlen átok?
Nem látogatható. Ok, de akkor mit csinálnak vele? Csak úgy van?
Múzeummá alakítják…nyilván tele életveszélyes helyekkel, ahhoz hogy ezt bárki megnézhesse, némi előkészület szükségeltetik. Ez rabszolgatartást is magába foglaló közelmúltidézés nyilván nem egyszerű mutatvány, hiszen a Mitsubishi japán egyik legnagyobb ipari cége ma is. A nagy amerikai multik is szívesen fizettek sok tízmilió dollárt valamilyen kárpótlási alapítványba, csak ne arról szóljanak a híradások, milyen dicstelen szerepet játszottak a II. VH-ban. ez nyilván japánban sincs másképpen. Kényes ügy.
A Battle Royele c. könyvből készült két film és van egy tippem hogy a másodikat itt forgatták.
[...] http://koos.hu/2008/07/15/szellemvarosok-hashima-island/ http://koos.hu/wp-content/uploads/gallery/2008-szellemvarosok-hasima/087.jpg [...]
[...] http://koos.hu/2008/07/15/szellemvarosok-hashima-island/ http://koos.hu/wp-content/uploads/gallery/2008-szellemvarosok-hasima/087.jpg [...]
Felteszem, erről még mindig többen tudnak (fognak tudni), mint mondjuk a menzenar-i táborról. Tény, hogy egyikre se lennék büszke, de azért mégis, nem mindegy, melyik oldalról mennyit mondunk el…