Egy rövid alföldi kitérő után ismét visszatérünk a Zemplénbe.

A hagyományok szerint Hollóháza azon a helyen épült, ahol egykor a Mátyás királynak sürgős hírt vivő fekete holló megpihent. A Hollóházi Porcelán Manufaktúra Zrt. a Herendi, a Zsolnay és az Alföldi mellett a 4. porcelángyártó cég Magyarországon.

A múzeum 1981-ben nyílt meg Mondok Tamás és Rákosi Ferenc Ybl-díjas építészek tervei alapján. A kétszintes Porcelánmúzeumban kronologikusan felépített kiállítás mutatja be a hollóházi porcelángyártás történetét a kezdetektől napjainkig.

A múzeumban tett látogatáson döbbentem rá, hogy gyerekkoromban látott olcsó és már akkor is igencsak “ciki”nek számító porcelán kiöntők, csészék, nippek, szobrocskák, kancsók jelentős része itt készülhetett, nagyon sokat felismertem közülük. A 4 magyarországi porcelángyár között lehetett valamiféle munkamegosztás, és a Hollóházinak nyilván ez jutott. Az Alföldi készítette a szanitereket és az olcsó étkészleteket, a Herendi volt a “márka”, mellette az olcsóbb, de még igényesebbnek számító Zsolnay szintén étkészleteket és dísztárgyakat gyártott (nem elfeledve a pirogránit gyártást, de az egy teljesen más terület).

Hollóháza legújabb kori történetében nyilván fontos fejezet jutott Szász Endrének is, anno nagy is volt a hírverése is, de hogy hosszú távon mennyit profitáltak belőle, azt nem tudom. A 1990-ben hazatért Szász Endre részt vett a Hollóházi Porcelángyár stúdiójának megalapításában. A kiállítás a Hollóházi Porcelángyár története mellett Szász Endre festőművész, grafikus porcelánképeit is bemutatja.

Hollóháza a Google Mapson.

A gyár története | Azon a helyen, ahol ma a vállalat épületei állnak, több mint 225 éve folyamatos ipari tevékenység zajlik. Az ország keleti csücskében, erdők között megbúvó kis manufaktúra pályafutása 1777-ben üveghutaként indult, ahol kezdetleges, de mégis szép poharak, palackok, üvegedények készültek. A törökvész és II. Rákóczi Ferenc felkelésének idején a “holló házának” lakóit legyilkolták. Hollóházába új életet később Károlyi István gróf lehelt. A településen letelepítette a Zemplén és Sáros megyéből jött első szlovákokat és üveghutája építkezésén adott nekik munkát. Később közvetlenül a termelésben alkalmazta őket kerámiaedények és -tárgyak készítőikéntA terület gazdája, Károlyi gróf arra döntésre jutott, hogy felhasználja a birtokán lévő kaolint, és 1831-től kőedénygyárrá alakítja át a hutát. Károlyi gróf és szlovák jobbágyai voltak azok, akik lerakták a híres hollóházi kerámia- és porcelángyártás alapjait. A múlt században a monarchia széthullásáig ez a gyár volt a Szlovákiába és Erdélybe szállított kerámiaedények fő előállítója. A kezdetektől számos bérlő állt a gyár élén, de az első igazi fellendülés 1857-ben következett be, mikor Istványi Ferenc, lett a gyár következő bérlője. Istványi Ferenc a kezdetben egy-két épületből álló manufaktúrát a század végére jelentős gyárteleppé fejlesztette… folytatás és egy  másik forrás

Ha tetszett a fenti írás, iratkozzon fel az email értesítőnkre

6 hozzászólás itt: “Hazajáró | a hollóházi porcelán(múzeum)”