további cikkek

Varga Illés Levente
Varga Illés Levente
2017. február 15. szerda

Mi valósult meg a építészetpolitikából? | 1.1. Járásonként legalább egy építésügyi hatóság

jaras01

2015. szeptemberében jelent meg az építésügy átalakítását célzó 1567/2015. (IX. 4.) Korm. határozat, amely jelentős részben előrevetítette azokat a jogszabály változásokat, amikre 2016 során annyira rácsodálkoztunk. E sorozat keretében a 2015-ös építészetpolitikai elképzeléseket vetjük össze a ténylegesen megjelent jogszabályokkal illetve az ezek nyomán kialakult gyakorlattal. 

Előtte azonban egy kis emlékeztető.Az építésügy teljes átalakítása várható című 2015. októberi írásunkban beidéztünk egy, a Tervlap oldalán megjelent interjút Füleky Zsolttal, a Miniszterelnökség építészeti és építésügyi helyettes államtitkárával és Dauner Mártonnal, az Építésjogi és Hatósági Főosztály vezetőjével. Az ide vonatkozó elképzelések, itt említik a konkrét témát:

A határozat mellékleteként szereplő intézkedési terv többek között a „lakossági építkezésekhez kapcsolódó bürokráciacsökkentésről” szól. Az első pontban az „építésügyi hatósági hatáskör a jegyzőtől a járási hivatalba” történő áthelyezéséről van szó. Ez hasonlóan működne, mint a jelenlegi kormányablak (okmányirodai) rendszer? Hogyan kívánják kezelni Budapest és a kerületek speciális helyzetét?

Füleky Zsolt: Bár kiemelt járásonként, járásszékhely településeken jelenleg is lehetőség van bizonyos építési ügyek intézésére, azonban mi arra törekszünk, hogy minden építésüggyel kapcsolatos tevékenység megoldása egy helyen és az egész országban egyformán történjen. Alapelv az, hogy az állami feladatokat az állam látja el. Az önkormányzat kompetenciája ettől egy kissé eltér: az ő feladatuk a helyi sajátosságoknak megfelelően a településkép védelme, valamint a településrendezés szabályozása..

M. : Nem korlátozza ez az önkormányzatok jogait?

F. Zs. : Kolossa József, a Területrendezési és Településügyi Főosztály vezetőjének irányításával zajlott egy nagyon érdekes felmérés az önkormányzatok körében, amely révén az esetek túlnyomó többségében azt a visszajelzést kaptuk, hogy az önkormányzatok nagyon örülnének, ha ettől a hatósági feladattól megszabadulnának. Nagyobb városokban természetesen van erre energia. Nekik nincs különösebb ellenvetésük a mostani rendszerrel kapcsolatban, de a bürokráciacsökkentésben az lesz előrelépés, ha egységes rendszer állelő: egységes fogalmakkal, egységes eljárásrendszerrel, egységes jogértelmezéssel, jogalkalmazással dolgoznak. Most a különböző jegyzők sokszor másképp értelmezik a jogszabályt, mást vesznek figyelembe. Ezen továbbképzésekkel, valamint a szabályozás egyszerűsítésével tudunk segíteni.

M. : Számszerűleg a mostani 175 járásban lesz elsőfokú hatóság?

Dauner Márton: Jelenleg 175 járásban és 23 budapesti kerületben összesen 198 hatóság működik.Nem lesz ennyire merev a gondolkodás – lesz szerepe az egyedi mérlegelésnek –, de vidéken nagyjából ez a lényeg; a fővárosban megmaradna a jelenlegi rendszer. Természetesen egyenként meg fogjuk vizsgálni, adott településeken milyen építéshatósági munka folyt, kiértékeljük minden járásban. Ezután fog eldőlni, ez kiket hogyan érint.

F. Zs. : Többlépcsős átmeneti időszakkal számolunk: akik gyorsan szabadulni szeretnének a feladattól, azoktól hamar átveszik a feladatot a járások. Három járásonként van egy járásközpont, első körben itt egészülnek ki a hatóságok. Van, ahol erre már fel vannak készülve, azonban van ahol az átszervezés kialakításához szükség lesz néhány hónapra.

D. M. : Ez attól is függ, egy-egy településen működő építéshatóság – kisebb településeken 1-2 fő – hogyan emelhető át forrásokkal, technikai eszközökkel, személyekkel együtt.

***

A Mi valósult meg az építészetpolitikából című sorozatunkban igyekszünk az adott területet jól ismerú szakembereket is bevonni és a véleményüket kérni. Az itt következő írás szerzője Varga Illés Levente építész: okleveles tervező szakmérnök, e-építésügyi szakértő, 7 éves építésügyi hatóságvezetői, 10 éves építésügyi közigazgatási, 20 éves építészeti-műszaki tervezői gyakorlat. Az ÉTDR kifejlesztésének egyik irányítója

A Nemzeti Építészetpolitika égisze alatt az építésügy átalakítását célzó intézkedési tervről és a hozzá kapcsolódó feladatokról szóló 1567/2015. (IX. 4.) Korm. határozat 1.1 pontja emígyen határozott:

1./ A lakossági építkezések bürokráciacsökkentése

1.1. Az ügyintézés hatékonyabbá tétele érdekében az általános építésügyi hatósági hatáskört a jegyzőtől a járási hivatalba kell integrálni, hogy az engedélyezési eljárásokban a szakhatósági közreműködés az integráció következtében nagymértékben lecsökkenjen, aminek a szervezeti, személyi és forrásigényét, valamint hatásait vizsgálni kell. Valamennyi járásban legalább egy építésügyi hatóságot létre kell hozni.

Ez kapásból két fontos dolgot állít: (1) hatékonyabb az állami feladatellátás a járási hivatalokban, mert ott minden egy szervezeten belül lehet, (2) minden járásba kell legalább egy építésügyi hatóság.

E sorok írója abban a helyzetben van, hogy elég közelről ismeri azt a gondolatkört, melyet ez a két állítás feszeget. Történt ugyanis, hogy a járások felállásának éveiben a Belügyminisztérium (ahol akkor az építésügyért felelős helyettes államtitkárság az éppen aktuális reformok előkészítésén dolgozott) kötelékében az ÉTDR bevezetésével és a járási rendszer javaslatával is mélyrehatóan foglalkozhatott. Nyugalom, semmi titkot nem fecsegek ki, csupán az akkor szakmai konferenciákon is hangoztatott, azaz nyilvánosságra került akkori tervekre emlékeztetnék. Mert ezek az érvek most is állnak.

Az, hogy az építésügyi hatóságok járási feladatellátás keretében működjenek, a 70-es évek óta változó intenzitású célja az építésügyi közigazgatás vezető szakembereinek. Hogy ez mégsem valósult meg azóta sosem (még a Gyurcsány-kormány ideje alatt sem, mikor pedig már kistérségi centralizáció zajlott volna már kihirdetett jogszabály alapján, de végül hatálybalépés előtt törölték a manővert), az részint az önkormányzati lobbinak, részint igazgatásszervezési okoknak volt köszönhető. A politikai lobbival most nem foglalkoznánk (pedig az is megérne egy alaposabb elemzést), hiszen szakmai kérdésekről terveztünk ezen oldalon beszélgetni.

A 2010-es évekre a technológia (internet, elektronikus ügymenet, motorizáció, stb.) lehetővé tette, hogy az ügyintézés helyszínét rugalmasan el lehessen választani az építés tényleges helyszínétől. Nemzetközi példák mutatják, hogy a hatósági döntéshozatal, az ügyintézés helye és az építési helyszín egymástól nagy távolságra is lehetnek. A lényeges szempont az, hogy hatékony, szakképzett és jól szervezett csapat foglalkozzon az ügyekkel.

Ehhez olyan közigazgatási team felállítása szükséges, mely több szakmát felölel és melyet kellő számú esettel el lehet látni a folyamatos és egyenletes terhelés, szakmai rutin kialakulása érdekében. Egy ilyen közigazgatási csapatban lenne építész, épületgépész, statikus, de épületelektromossághoz, zöldfelületekhez és energetikához értő szakember is. No meg legalább egy fő profi közigazgatási jogász is.

Ha a foglalkoztatás jogi és pénzügyi feltételeit is figyelembe vesszük, s hozzávesszük a helyettesítési kérdéskört is, akkor arra a felismerésre jut az ember, hogy minimum 10-12 fős hivatalokról (hatósági osztályokról) beszélünk.

Könnyen elvégezhető statisztikai számítások alapján pár napos munkával ki lehet számolni, hogy egy adott területen előforduló hatósági munka eltart-e egy ilyen hatékony team-et. Illetve kiszámítható, hogy mekkora terület termel ki annyi állami feladatot, mely eltart egy ilyen minimális létszámú csapatot. Bizony, vannak megyék, ahol egyetlen ilyen csapat elvégezheti az összes elsőfokú igazgatási feladatot. (A felesleges, egyébként is megszüntetendő belső bürokráciát, adminisztratív terhet eleve kivonjuk a számításból. Ha valamiért nem lehet ezt végre megszüntetni, akkor sem a magasan képzett mérnökemberekre hárítjuk az elvégzését, hanem adminisztrációs segédszemélyzetre.)

Ha nem így épül fel egy közigazgatási szervezet (azaz nem a feladathoz méretezik a szakembergárdát), akkor ott vagy bizonyos szakértő igénybevételéről kell lemondani, vagy unatkozó közszolgákkal töltik fel az állományt. Akad mindkettőre példa, de az előbbi a gyakoribb: a hatóságokon – a feladathoz – alulképzett, de mindenre bevetett ügyintézők adnak jogi, építészeti, műszaki választ úgy, ahogy végzettségükből, szakmai tapasztalatukból telik.

A járási hivatalok felállítása óta eltelt időben ráadásul egy ellentétes folyamat is elindult: rohamtempóban és egyre inkább szűkül az állami feladatellátás volumene is. A bürokráciacsökkentés jegyében az állami bürokráciát leépítik (elég csak a 300 nm alatti lakóépületekre gondolni), míg az építtető (és építésze, annak altervezői, valamint művezetői) bürokratikus terheit megnövelik. S e folyamattal az említett hatékony közigazgatási csapat által ellátható terület mérete nő.

Tehát nem, hogy növelni kéne a hatóságok számát (minden járásban legyen építésügyi hatóság), hanem tovább csökkenteni. Még úgy is, hogy a jegyzői ügyeket is átveszi a járási hivatal. Ez nem is jelentene nagy problémát: az ügyeket internetes felületen intézik, s ha személyes szakértői segítségre lenne szükség, akkor az Építésügyi Szolgáltatási Pontokon (ÉSzP) megkapja azt a lakosság.

Persze ez az ÉSzP is csak akkor működőképes, ha egységes jogértelmezés és jogkövető magatartás jellemzi az építésügyet. A “mi így szoktuk”, az “ezt meg kell beszélni az irodavezetővel” és a “vezetői utasításra az ilyen kérdésekre nem áll módunkban válaszolni” típusú magatartások megtűrése valóban azt jelenti, hogy minden ügyfél a hatóság vezetőjével személyesen akar beszélni. Ez viszont nem csupán a korrupció melegágya, de a hatékony hatósági feladatellátásnak is megássa a sírt. Mert a hatékony munkavégzés az önálló ügyintézői munkavégzés mellett megvalósuló csapatmunkát, a kiszámíthatóságot és a személyes találkozások minimalizálását feltételezi.

Mindezen gondolatok leginkább a határozat 1.1 pontjának második felét érinti (kell-e minden járásban építésügyi hatóság), de ezek alapján az első célkitűzésre is rákanyarodik. Igen, hatékony feladatellátás a kis önkormányzati hivatalokban nem várható el (noha a polgármesteri hivatalokban jórészt készséges, szolgálatkész ügyintézőkkel találkozhat az ember, de hát a hatékonyság nem az egyénen, hanem a szervezeten múlik javarészt), a feladat a járási hivatalok befogadásáért kiált. De ha elfogadjuk azt, hogy a hatósági munkát az építésügyi esetszámok (ügyiratok számának) függvényében kell meghatározni, akkor nehezen igazolható a szakhatósággal való társítás.

Hogy pont ott, ahol igény mutatkozna egy 10-12 fős építésügyi hatósági csapat alkalmazására, éppen van annyi műszaki-biztonsági, bányakapitánysági, régészeti, környezetvédelmi, népegészségügyi, közlekedéshatósági feladat, hogy egy épületben el lehetne helyezni a társhatóságokkal… nos, szinte teljesen kizárt. És felesleges is lenne. Aki dolgozott már többszázfős irodai/adminisztratív munkahelyen, az tudja, hogy ekkora létszámnál a napi kapcsolattartás már úgysem a személyes egyeztetéseken múlik, hanem a belső informatikai hálózaton és rendszeren. Az építésügyi hatóság munkatársainak nem szabad azzal tölteni az időt, hogy személyesen rohangálnak az emeletek és épületszárnyak között. Az akta tologatására ma már az informatikai rendszer való. Annak meg teljesen mindegy, hogy a szomszéd szobában, vagy a szomszéd járásban van a kolléga.

Persze e sorok írója sem naív. Az egy hatóságon belüli elhelyezés hatékonysága alatt nem a kollegális együttműködést, hanem az erős, centralizált vezetést szokták – kimondatlanul is – érteni. Azaz a hivatalvezető direkt utasítással odahat az ügyre. Azt pedig az építészeknek (és régészeknek, környezetvédőknek) sokat tapasztalt élménye, hogy az odahatás az az eszköz, amikor a szakmai érvek sérülnek. A szakmai feladatellátás egyik alapfeltétele a szakmai autonómia. A jogász ne mondja meg az építésznek, hogy mi a településképileg illeszkedő, de az építész se akarjon sokat jogászkodni.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az építésügyi feladatok centralizált újragondolását nem véletlenül nem érhetjük még tetten a mindennapokban. Nem csupán ezernyi érdek ütközik, nem csupán a szükséges infrastruktúra megteremtése emésztene fel rengeteg pénzt, de “a hatásait vizsgálni kell” kitételnél már az ügygazda államtitkárság is erősen a határozatba foglalt feladat tarthatatlanságával szembesülhetett.

Tehát a Nemzeti Építészetpolitika végrehajtására írt határozat eme pontja nem teljesült, s ez most pozitív hír.

Varga Illés Levente
(sz)építész(ügyes)
http://vargailles.hu
+3620 9737112

 

Varga Illés Levente felmérése és elemzése az építésügyi hatóságok működéséről

 

az építészetpolitikai sorozatunk további írásai

 

Hozzászólások (0): megnézem / hozzászólok

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.