további cikkek

Koós Miklós
Koós Miklós
2017. március 12. vasárnap

Fogalommeghatározások | illeszkedés szabályai

Egy most induló sorozat keretében építéssel kapcsolatos fogalmak közösségi, szakmai tisztázására teszünk kísérletet. Minderre azért van szükség, mert a fogalmaink, amelyeken jogszabályok alapulnak, nem minden esetben egyértelműek, több esetben pontatlanok vagy éppen félrevezetőek.

Kifejezetten szakmai együttgondolkodást szeretnénk, mert ha eredményesen alakulnának a nagyító alá vett meghatározások, akkor azt terveink szerint a jogszabályalkotó figyelmébe ajánlanánk.

Kezdjük egy olyan fogalommal, amit ugyan számos esetben használunk, de igazából nem ismerjük a mögöttes tartalmat, ez pedig az illeszkedés szabálya. Ez a fogalom akkor kerül elő, amikor egy településnek nincs helyi építési szabályzata (HÉSZ) és ezen “illeszkedés szabályai” alapján lehet csak építési tevékenységet végezni.

Még 2014-ben volt egy dunakanyari megbízásom, ahol HÉSZ híjján az illetékes építéshatóságtól azt a felvilágosítást kaptam, hogy a betartandó építési előírások meghatározásához készítsek egy un. illeszkedési vizsgálatot a telek közvetlen környékéről. Mérjem fel a szomszédos telkek beépítési módját, beépítettségét, elő és oldalkertjét, szintszámát, építménymagasságát és ezek alapján adjak javaslatot a tervezendő épülettel kapcsolatban a legfontosabb beépítési paraméterekre.

A fentiek szerint el is készítettem az illeszkedési vizsgálatot fotókkal, közelítő számításokkal, két részlet a 9 oldalas anyagból:

Az építéshatóság el is fogadta, a településképi véleményben lényegében a főépítész is, bár egy-egy épület építménymagassága tekintetében hibákat jelzett. A lényeg, hogy ez alapján lehetett volna az építési engedélyt megkérni (erre már anyagi okokból nem került sor).

Akkor ez számomra megnyugtató módon zárult, de az alábbi – a jegyzo.hu oldalról vett, 2009-ben megfogalmazott – írás szerint hatósági oldalról is komoly nehézségeket okozhat a HÉSZ hiánya:

Az Étv tartalmaz ugyan kisegítő – un. illeszkedési – szabályt erre az esetre, de nem biztos, hogy ez a kisegítő szabály a gyakorlatban minden esetben megoldást is jelent egy-egy konkrét ügyben.
A törvény szerint ugyanis, ha egy adott területen nincs építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv, vagy azok a korábbi előírások szerint készültek, és nem szabályoznak teljeskörűen, építési munkát végezni csak a törvény, valamint az egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a beépítés mértéke és módja illeszkedik a meglévő környezethez.

Nem kell magyarázni, hogy az illeszkedési szabály alkalmazása mekkora felelősséget jelent az építési hatóságoknál dolgozó kollégák, és mennyi fejtörést okoz az építtetők, tervezők számára akkor, amikor el kell dönteniük, hogy az építési szándék rendezési terv hiányában is megvalósítható-e, úgy, hogy az építés kielégítse az országos érvényű előírásokat, és egyben illeszkedjen a meglévő környezethez.
Nem könnyű megállapítani, hogy az adott ingatlan vonatkozásában van-e korlátozás, célkitűzés, fejlesztési elképzelés, az ingatlan beépítésre szánt területen helyezkedik-e el.

Az illeszkedési szabály alkalmazásához el kell dönteni, hogy milyen a beépítési mód, beépítési hely, építési vonal, beépítettség mértéke, a jellemző épülettömeg. Vannak helyzetek, amikor az illeszkedési szabály alkalmazása különösen nehéz, ilyenek például a régi városrészek, ahol a rendkívül magas arányú beépítettségi mérték, a nyeles telkek sem ritkák, amelyek már a korábbi szabályoknak sem feleltek meg, de ilyenek lehetnek a beépítésre szánt, de még beépítetlen területek is.

Ez volt 2016. január 1. előtt, majd bevezették az egyszerű bejelentés intézményét, aminek egyik lényeges része a hatósági közreműködés elmaradása. Mit tesz ilyenkor az építész, ha ismét egy dunakanyari telekkel kapcsolatban keresik meg, olyan településről, aminek szintén nincs HÉSZ-e? Az építtető elsőnek bement az építéshatóságra megkérdezni, hogy mit lehet építeni. Az előadó széttárta a kezét, hogy igazából nem tudja, de “az országos előírások szerint”.

Nosza akkor nézzük mit mondanak az építési jogszabályok, elsőként az Étv, ha rákeresünk az illeszkedés szóra:

5.§ (5) A tervtanácsok feladata különösen a) településrendezési eszköz hiánya vagy hiányos szabályozása esetén az illeszkedési szabályok érvényesülésének elősegítése

18.§ (2)124 Ha egy adott területre vonatkozóan nincs hatályban helyi építési szabályzat vagy az nem szabályoz teljeskörűen, építési munkát és egyéb építési tevékenységet végezni csak e törvény, valamint az építésügyi követelményekre vonatkozó egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a kialakuló telek mérete, a tervezett beépítés mértéke – beépítettség és építménymagasság – valamint módja, rendeltetése (területfelhasználása) illeszkedik a meglévő környezethez.

A hivatkozás az OTÉK-ra vonatkozik, nézzük mit irnak ott?

31.§ (1) Az építményeket csak úgy szabad elhelyezni, hogy azok együttesen feleljenek meg a településrendezési, településképi, illeszkedési, a környezet-, a táj-, természet- és a műemlékvédelemi, továbbá a rendeltetési, az egészség-, a tűz-, a köz- és más biztonsági, az akadálymentességi követelményeknek, valamint a geológiai, éghajlati, illetőleg a terep, a talaj és a talajvíz fizikai, kémiai, hidrológiai adottságainak, illetőleg azokat ne befolyásolják károsan.

50.§ (2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően építményt és annak részeit a rendeltetési céljának megfelelően, és a helyszíni adottságok figyelembevételével kell megvalósítani úgy, hogy az b) méreteivel, elhelyezésével, építészeti kialakításával illeszkedjen a környezet és a környező beépítés adottságaihoz,

112. §375 Hatályos helyi építési szabályzat hiányában 2013. január 1-jét követően az illeszkedés szabályait e rendelet előírásai szerint kell alkalmazni.

Az illeszkedés szerepel még a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet szövegében is, de nem abban az összefüggésben, hogy mi a teendő, ha nincs HÉSZ.

Az “illeszkedés szabályai” mint fogalom nem létezik az építési jogban, legalábbis ha szó szerint vesszük, mint “szabály” szót. A jogszabályokban nem találunk erre vonatkozó listát, leírást, csak általánosságban megfogalmazott követelményeket, amik sok esetben nem egyértelműek. Az illeszkedésre rákeresve találunk értelmezéseket, szakmai kollégium által kiadott állásfoglalásokat, de ezek a jog szempontjából sajnálatosan nem relevánsak.

témába vágó cikkek:

Az egyszerű bejelentéssel épülő lakóépületek tervezésekor egy építész tervező nem vállalhatja fel egyedül ennek minden következményét, pl. ha egy ellenőrzés során az ellenőrzést végző hatóság esetleg másképpen gondolja, vagy éppen a szomszéd pereli be az építtetőt, mert szerinte szabálytalan az építkezése, mert “nem illeszkedik”.

Az illeszkedéssel kapcsolatosan igazából csak az OTÉK 2. sz. melléklete nyújt segítséget:

Itt találni határértékeket, amik iránymutatásnak jók, de a környezethez való igazodás, lássuk be meglehetően szubjektív dolog. A tervező ilyenkor egyedül marad a döntésével és annak minden felelősségével.

Az illeszkedés szabályai tehát egyszerűen hiányoznak, ezért ilyen esetekre az lehetne az egyik megoldás, ha pl. az ilyen területekre csak főépítészi (településképi) véleményezéssel lehetne tervezni, mert az egyszerű bejelentés protokollja ezt nem tudja kezelni. Így viszont precedenst teremtenénk az egyszerű bejelentés eljárási szabályai alól. 

Várnék javaslatokat!

 

fogalommeghatározással kapcsolatos írásaink

 

 

Hozzászólások (18): megnézem / hozzászólok

  • bélabá

    2017. március 12. vasárnap - 10:07

    A településképi véleményezés, vagy a főépítész egyszemélyes döntése (aki bizonyos esetekben helyettesítheti a “tervtanácsot”) is messzemenően szubjektív.

    Egy akár pár évvel ezelőtti épületet is már teljesen másképp értékelne a tervtanács, mint a mai napon. A tervtanács véleménye idő (és sajnos sokszor pénz) függvényében is teljesen változó dolog. Sőt azonos időben két különböző tervtanács is teljesen ellentétes véleményt alkotna egy adot épület terveiről…

    Miért ne lehetne az egész építésügy szubjektív, ha alapjában véve szubjektív elemeket építenek be, ami igazából fölöslegessé teszi a korrekt és pontos, egyértelmű szabályozást. Valamint lehetővé teszi a korrumpálhatóságot…

    Lehet, hogy pont ez volt a célja az adott szabályalkotóknak?

  • Cseh Zoltán

    2017. március 12. vasárnap - 12:06

    Az illeszkedés egy alkalmazkodási kényszer a már meglévőhöz.
    Az illeszkedés hátráltatja a fejlődést. Pedig az építésznek mindig a lehető legkorszerűbbet kellene terveznie, hogy minél tovább maradjon korszerű az épület.
    Az illeszkedéssel, mint alapelvvel az is probléma, hogy megfoghatatlan, szubjektív dolog.
    Ami az egyik építész szerint illeszkedik, az másik építész szerint nem. A döntéshozó szubjektív értékrendjét kell a tervezőnek ismernie ahhoz, hogy a tervezés során az illeszkedés határát ne lépje túl.
    Az ember nem is érti, hogy egyfelől az volt a törvényhozó célja, hogy kiszabadítsa a tervezőt egy szubjektív igényekkel is fellépő hatóság alól, ugyanakkor utólag mégis számon lehessen kérni az építészen? Ráadásul akkor már sokkal nagyobb a dolog tétje, hiszen már épül, vagy felépült az épület.

  • Daidalos

    2017. március 12. vasárnap - 13:07

    Ami a bírálatot végző szervezetet illeti, szerintem is a főépítész (főépítészi iroda) a megoldás. A hivatalos protokoll kialakítás lenne nagyon fontos, hogy konkrét esetekben egy hatósági ellenőrzés, vagy peres eljárás során a főépítészi állásfoglalás (a tartalmától függetlenül) egyértelmű védelmet jelentsen az építtető és a tervező számára. A véleményezésre benyújtott dokumentáció tartalma tekintetében talán jó lenne, ha egy tágas határok között mozgó, országosan egységes, általános paraméter-gyűjteményből (és csak abból!) előzetes főépítész-tervező egyeztetés során kerülne meghatározásra az adott esetben figyelembe veendő szempontrendszer. (Ebben a gyűjteményben akár anyaghasználat, arányrendszer, tömegek, térburkolatok, a telepítendő növényzet jellege, kerítések, stb., stb. szerepelhetnének.) A paraméter-gyűjtemény összeállításának joga a kamarát illetné, aki egy főépítészekből álló, erre a célra létrehozott bizottsággal konzultálna, és a döntést is közösen hoznák meg. Együttműködésük kiterjedhetne a vonatkozó törvényjavaslat véleményezésére is. A gyakorlati alkalmazás során, ha a főépítész és a tervező véleménye a konkrét használandó szempontok tekintetében eltér, mindketten kérhetik tervtanács összehívását. Az ilyen célú tervtanácsokat összetételét és működését természetesen külön rendeletben lehetne szabályozni.

  • Tóth Szilveszter

    2017. március 12. vasárnap - 15:57

    ez a szabályozásunk legviccesebb gumicsontja. úgy szoktak róla értekezni komoly emberek, mintha bármikor képesek lennének akárcsak egy megkérdőjelezhetetlen és értelmes mondatot is mondani róla konkrétan. mintha valami írt, közismert szabálygyűjtemény lenne, mint a tízparancsolat. csak éppen a munkát felejtették el elvégezni mögüle (vagy legalább lehozhatták volna a hegyről, ahogy Mózes…)

    1:
    naszóval, ha definiálni akarjuk, akkor elsőnek azt kell eldönteni, hogy az illeszkedést szubjektumként értelmezzük vagy objektív kritériumokat határozunk-e meg, amikből aztán már számítható és ezzel betartható paramétereket vezetünk-e le. mondjuk legalább ezt az alapvető kérdést lehetne tisztázni így 25 évvel a rendszerváltás után…
    amit Miklós berakott, ilyet én is készítettem már. az ilyen “tanulmány” – =kamupapír, azaz a felelősség lerázására – abból a feltételezésből indul ki, hogy pl az építménymagasság, beépítettség mértéke és egyéb közismert építési paraméterekben kell hasonlót tervezni, hogy illeszkedjék. Ha ezt elfogadjuk, akkor azt vegyük észre, hogy az illeszkedés szó köznapi értelme elveszik (tudniillik hasonlót jelent) és egy definiálni való jogi fogalommá változik. onnantól kezdve lehetne akár “pirosabb legyen, mint a környezete” is, mert annak sem lenne több köze a hétköznapi jelentéshez. Mert attól, hogy paraméterekben azonos egy épület még nem feltétlen hasonló, ahogy számtalan esetben jól illik egy városszövetbe egy paraméterekeben amúgy kilógó dolog, jellemzően persze ezzel valami fókuszt képezve.
    ha az illeszkedést a hétköznapi hasonlóságot jelentő jelentésétől elszakadva, jogi fogalomként akarjuk definiálni, akkor rettentő nagy fába vágjuk a fejszénket – definiálni kell azt a környezetet, amihez képest kell illeszkedni, paramétereket kell választani és gondoskodni kell arról is, hogy egy paramétereiben heterogén környezetben is el tudjon igazodni az építész.

    2:
    szóval SOKKAL EGYSZERŰBB LENNE, ha az állam és az önkormányzat a polgárai felé tisztességesen járna el és elvégezné azt, amiért ott van: készítene betartható építési szabályzatot és azt közhitelesen közzé tenné. A szabályzat elkészítésébe beleférnek szubjektív döntések. Ahol pedig nincsen építési szabályzat, ott vagy bármit lehessen építeni vagy semmit, de mindkét esetben a választott képviselők – akik mulasztást követnek el a hész nélküli állapot fenntartásában – saját vagyonukkal térítsék meg az így okozott károkat…

    3:
    B tervnek lehetne, hogy az illeszkedést megtartjuk egy ilyen bölcsészeti fogalomnak, amiről gondolunk amit jólesik, de cserébe nem is kérjük számon, mint jogszabályt. elfogadjuk, hogy az építész azért tanult sokat, azért tréningezik tervezési tárgyakkal, hogy saját ízlésén belül a közösséget szolgálja. Elfogadjuk, hogy a sok tervezési szerződést kötő építész valahol a közízlés tükre is és hogy a városlakók demokratikus joga elrondítani a környezetüket, ha ízléstelen dolgok jönnek divatba. és hogy ez a mondat minél inkább igaz legyen, dolgoznánk a szociális kérdéseken, hogy végeredményben ne a tehetségtelen, de olcsó építész töltse fel a városainkat épületekkel, hanem azok, akik ezt a szakmát jól csinálják, de őket meg kell tudni fizetnie a közösségnek, ahhoz pedig gazdaságpolitika kell.

  • […] Fogalommeghatározások | illeszkedés szabályai […]

  • Nagy Imre

    2017. március 15. szerda - 11:54

    Nem tudom megállni, először egy kis eszmefuttattással indítok, mégha netán közhelyeket is tartalmaz:
    Illeszkedés =harmónia
    illeszkedési igény = harmónia iránti igény
    Ezzel helyettesítve talán szebben hangzik.
    Innen nézve nem tudok egyetérteni bélabával és Cseh Zoltánnal.
    Harmónia ellentéte diszharmónia, rendetlenség.
    Harmónia iránti igény közügy. Az építész és az építtető – utcán, téren, szabad térségben – a köznek is épít, hogy az vizuálisan jól érezze magát benne.
    Harmóniát teremteni nem könnyű.
    Ezért van igaza Daidalosnak, hogy szükséges a szakmai kontroll.
    Régen azért nem kellett, mert a falusi és városi polgárok, városlakók, kőművészek – egyáltalán nem akartak (nagyon) “kilógni”, ezért is érezzük jól magunkat mi turisták, vagy ottlakók történeti településrészeken.
    Ezt a magatartást “elfelejtettük”, (szinte) mindenki különbözni akar; ezért szükséges a szubjektitivitást korlátok közé szorítani (HÉSZ, TAK, településképi rendelet, főépítészi, tervtanácsi kontroll).
    Ha egyik korlát-elem hiányzik, már gond van (mint tapasztaljuk); a jogrend(etlenség)ünk csak hab a tortán.
    Úgy gondolom, Szilveszternek és Miklósnak, Daidalosnak együtt van igaza, mert (az építészetnél maradva) a településképi harmóniának vannak szabályokba fektethető-, és szabályokba nem fektethető kritériumai.

  • Tóth Szilveszter

    2017. március 15. szerda - 13:28

    Amiről Imre ír: azzal én is egyetértek teljesen, hogy az egy közügy, hogy a környezetükkel harmóniában lévő épületeket építsünk, tervezzünk. DE – és ez egy hatalmas mentalitásbeli különbség – addig, amíg valamit korrekt módon jogszabályba nem tudok foglalni, addig én azt szerintem nem kérhetem számon. Ez egy egyszerű szabály, ami abból fakad, hogy szerintem nem legitim az a jogszabály, amit nem lehet betartani. Hogy ez valóban így van-e azt nem tudom, mert nem vagyok jogász, de nem érzem legitimnek.
    És inkább lemondok a szép és harmonikus környezetről, minthogy ilyen fogalmakat alkotunk! Azaz itt két közügy feszül egymásnak és én a harmóniát áldoznám fel a jogállamisággal szemben.
    Ez az érvrendszer még sokszor elő fog fordulni a fogalommeghatározásoknál.

    Egy jogszabálynak, így egy fogalommeghatározásnak is determináltnak kell lennie! Determináltnak, azaz ugyanazokból a kiindulási kritériumokból ugyanarra a következtetésre kell jutni. Így biztosítható, hogy az ellenőrző szerv is ugyanarra jut az elkészült háznál, amire én jutok, amikor tervezek. Ha ez nem teljesül, akkor visszamondom a tervezési munkát vagy kockáztatom az egzisztenciámat vagy a joghatóság előzetes beleegyezéséért fórumozok.

    véleményem szerint az illeszkedés egy olyan bölcsészeti fogalom, amit NEM LEHET determinált fogalomba gyűjteni, így nem is szabad jogszabályban előírni a betartását. (mielőtt valaki félreérti, itt a bölcsészeti az nem pejoratív jelző akar lenni, csak nem jut eszembe más arra, hogy nem olyan, mint a paraméterek számítása, hanem olyan inkább, mint a versírás)

    ((bocsánat, tudom, hogy a konkrét fogalom meghatározásában nem visz előbbre az, amit itt kommentelek, de ez ebből a szempontból egy különleges fogalom))

  • Nagy Imre

    2017. március 16. csütörtök - 10:57

    Ha nincs HÉSZ, az egy törvénytelen állapot, ami eleve nem fogadható el (vagyis ez nem egyszerűen az én szakmai álláspontom, mint előbb), lásd Étv. 13.§ (1). Tehát erre fokozottan igaz az, hogy minden olyan szabállyal, ami a rossz alaphelyzetet kezelni igyekszik, legitimáljuk azt, vagyis ez esetben a mulasztásos törvénysértéses állapotot. Ha nincs határidő rögzítve az átmenetiségre, akkor az ezt kezelő (jog)szabályok vég nélküli átmenetiséget legitimizálnak.
    Mit is jelent a HÉSZ nélküliség a bejelentéses eljárásoknál? Ez esetekben az OTÉK-ot kell alapul venni, ahogy Miklós írja: “31.§ (1) Az építményeket csak úgy szabad elhelyezni, hogy azok együttesen feleljenek meg a településrendezési, településképi, illeszkedési, a környezet-, a táj-, természet- és a műemlékvédelmi, továbbá a rendeltetési (…) követelményeknek.” Úgy gondolom, hogy ha kiragadjuk ebből az illeszkedés kérdését, az csak egyetlen (bár fontos) követelmény. Szilveszter joggal terjeszti ki a tágabb összefüggésekre a problémát, az illeszkedést tulajdonképpen összeköti településrendezési követelménnyel is (övezet ill. településképi hangsúly kérdését feszegeti).
    A fentiekből kiindulva, az “illeszkedési szabályok” bár fogalmilag meghatározható – elvileg Miklós megközelítése jó, pontosítva akár el is fogadható, alkalmazható bizonyos eljárásoknál, tervtanácsi bírálatokhoz(!) -, ennek jogszabályba fektetése nem elégséges a HÉSZ nélküliséggel tervező kollégák védelméhez a bejelentési eljárásban. De ha ezt kiterjesztenénk, ez nem lenne jó irány, nemcsak a legitimáció-probléma miatt. De nem jó irány a főépítészhez (tervtanácshoz) utalás sem – mint kivételes eset! -, hisz “ő” is max. a településkép tekintetébeni tudja értékelni az illeszkedés követelményét, más követelményt nem. Azaz ezen eljárások összessége nem szabad, hogy megelőzze meg a tervművelelete(ke)t és az önkormányzati döntést. Másképp fogalmazva: egyenesen TILTANI KELLENE a bejelentéses eljárás lehetőségét, ha nincs HÉSZ. Hiszen ugyanaz a helyzet, mint 2016. januárjában, amikoris a HÉSZ-t nem kellett figyelembe venni; a szakma egyöntetűen tiltakozott, joggal. Hisz ha nem számítanak/nincsenek helyi előírások, és nincs semmi utókontroll, elvileg nyakló nélkül tövényesen lehet kontrollálatlanul építkezni bárhol, védőövezetben, természeti környezetben; lehet elépíteni/drágává tenni optimális nyomvonalakat.
    Vagyis a HÉSZ-nélküliség kezelése nem egyszerűen illeszkedési probléma, túlmutat az egyszerű építettő, tervező felelősségén; jó hogy Miklós témafelvetése felhívta a figyelmet

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.