Regisztráció/Belépés

további cikkek

Koós Miklós
2017. december 22. péntek

“Kevesebb esztétikát, több etikát”, avagy tasli a magukról megfeledkezett építészeknek

December 14-én jelent meg egy nagyon fontos cikk az ÉF-en Körmendy Imrétől, a MUT elnökétől „Kevesebb esztétikát, több etikát” címmel.

Hatalmasok vagyunk és gazdagok? Vagy csupán a kivagyiság és a közpénzekkel való nagyvonalúság (netán felelőtlenség?) dolgozik bennünk, köztünk? Az erőfitogtatás éppen a személyiségzavar, az önértékelés problémájának következménye. Körmendy Imre írása az etikus építészeti magatartásról. 

Massimiliano Fuskas nem véletlenül választotta a 2000. évi Velencei Építészeti Biennále mottójául e szavakat, ami megütközést kelthetett (és keltett is) sok építészben.1 Schneller István, amikor a városépítész (urbanista) legfőbb jellemzőit sorolja – mások véleményére építve – állítja, hogy első az etikai kiválóság, aztán az átfogó műveltség és csupán harmadik a mesterségbeli tudás (ami persze nem jelenti azt, hogy kevéssé lenne fontos, hisz ez is egy dobogós helyezés). Borvendég Béla hosszú éveken keresztül figyelmeztette társait, az építészeket, hogy másként kellene művelniük a szakmát, hogy ne veszítsék el a (maradék) renoméjukat, társadalmi elfogadottságukat.2 A Magyar Építőművészek Szövetségének közgyűlésén sok fiatal (és régebben ifjú) várta az ő hozzászólásait, remekműveit, amelyekről így emlékezik a pályatárs: “…nem tudtuk, inkább csak éreztük igazságának súlyát és tévedhetetlenségét.”3

Nem gondolom, hogy azzal a “tévedhetetlenséggel” szólhatok, mint Borvendég Béni, de hiányában úgy érzem, nem maradhatok néma, nem hallgathatok.

Az értetlen laikus tömeg erőst meglepődött azon, hogy az úszó világbajnokságra épült Duna parti uszoda egyáltalán nem hasonlít a korábban bemutatott, ország-világ előtt meglengetett változathoz. Jött a magyarázat, hogy az első vázlatok, azok ilyenek, meg olyanok – a lényeg, hogy nem kell komolyan venni azokat. Felmerül a kérdés, akkor mik ezek? “Demóváltozatok” a “beetetéshez”? Vagy csak az alkotó/k erőfitogtatása/i, hogy ilyet is tudok, tudunk?

Mit gondoljunk azokról az építészekről és neves bíráló bizottsági tagokról, akik lerajzolták, illetve a legjobbnak minősítették a Városligetbe tervezett múzeumokat a nemzetközi tervpályázatokon? Például a Magyar Zene Házának álmodott japán luggatott palacsintát meg a többszintes kínai/japán pagodát – Nemzeti Galériának.

A csak a világűrből, illetve sétarepülőből látható “emblematikus”, 9000 négyzetméteres tetőnek, ami alatt két hangversenyterem, meg némi kiszolgáló helyiség lötyögött, a többi része viszont teljesen feleslegesen letakart, beárnyékolt több ezer négyzetméter parkterületet, a “növekvő” zöldfelületet, mi értelme van? Mi értelme ennek – a pénzkidobáson túl? Nem élünk a trópusokon vagy forró sivatagos környezetben, ahol árnyék nélkül nem lehet létezni. Nem jutott el a szakma kiválóságaihoz Jan Gehl figyelmeztetése, amit a várostervezéssel kapcsolatban mondott, s amit Brazília-szindrómának nevez könyvében, az Élhető városokban, s ami – megítélésem szerint az építészetre éppúgy áll, azaz, hogy ne repülőről tervezzünk, hanem az emberek nézőpontjából (magasságából), s ne óriási, légből-kapott elvek vezessék gondolatainkat és kezünket, hanem az emberek érzékelésének, jól-létének szempontjai? folytatás

Komoly kritika ez a ma építésztársadalmának, különös tekintettel azokra, akik úgy vélik, hogy amit még a technika elbír, addig kell nyújtózkodni. Ezért terveznek 1 km magas házat, kizárólag a formának alárendelt épületeket olyan országokban, ahol bár nem dolgoztak meg a jólétükért, de ölükbe pottyant a mérhetetlen gazdagság.

Ahol ilyen megrendelők találhatóak, azokhoz mindig lesznek olyan építészek, akik kiszolgálják őket. Ráadásul a legnagyobbak és a leghíresebbek. Mert ők úgy vélik, felette állnak a címbeli etikának. Kizárólag az számít, hogy nyomot hagyhassanak. Bárhol, bármi áron.

Ne gondoljuk, hogy ez nálunk nincs így, csak persze kisebb léptékben és provinciálisabban. Nálunk nem a mindenáron való monumentalitás, sokkal inkább

építészeti halandzsa

lelhető fel. Elég elolvasni azt a bődületes sületlenséget, amit a 2018-as velencei biennáléhoz állítottak össze egy pályázati anyagban, aminek a keretében “bemutatnák a pusztát“.

“A térben a “szellemi itató” vályúban oldalanként kötegben lerakott A4-es kiadvány lapok, a szerkesztők által beválogatott írásokkal. A kiadvány, “szóróanyag”, vagyis törzsszöveg rövid “esszé” pályázat beérkező anyagából válogatott írások együttese.

A pavilonban, puszta háttere előtt, 40 kép és hozzá tartozó képenként kb. 2500 karakternyi írás között böngészhet a látogató, aki egy-egy lapot vihet magával a tájkép elemi hatásának élményén túl. A lapokon a szerzők által választott főkurátori freespace manifesztum alapállításaira reagáló saját építészeti példáinak képe és a hozzá fűzött gondolatok olvashatóak.”

E műfaj ezidáig egyik legszebb darabjai ez volt.

Építészeti halandzsa. Újra és újra

Hozzászólások (4): megnézem / hozzászólok

  • Cseh Zoltán

    2018. január 2. kedd - 17:54

    #116956

    Etika? Talán a közpénzt elköltő megrendelőt kellene megkérdezni, hogy ismeri-e ezt a szót, érti-e a jelentését?
    Emlékezzünk a Nemzeti Színház tervezésének történetére!
    Amilyen a megrendelő, olyan lesz az őt kiszolgáló szakember is.

  • Lali

    2018. január 3. szerda - 22:57

    #116963

    A 4-es metró ‘szerény’ állomásai jutnak eszembe… mi lenne ha az OLAF a kivagyi pocsékolást is hozzá adta volna a lopáshoz? Előre, haladás, lendület…

    • Cseh Zoltán

      2018. január 4. csütörtök - 09:49

      #116965

      Én úgy érzem, kicsit mellé ment ez a vélemény. A posztban a tervezői etikáról volt szó. A 4-es Metró állomásain mi róható fel a tervezőknek?

  • Daidalos

    2018. január 29. hétfő - 06:22

    #117106

    Sokkal többről van itt szó talán, mint építészetről. A nyugati kultúra jövője, annak lehetséges irányai, gazdasági, társadalmi meghatározottságainak és következményeinek bonyolult összefüggésrendszere az igazi kérdés. Az építészet, mint nagy összefogást igénylő, drága és bonyolult tevékenység kétségtelenül látványos önkifejezési egy civilizációnak, nagyon pontosan mutatja a társadalom érzéseit és elképzeléseit önnön helyzetéről, ön- és jövőképéről. Szerintem ebben az értelemben nagyon fontos és aktuális az idézett írás, jó vitaindító lehetne.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

HÁZ-TERV
„Jössz-MÉSZ” Nyári városnéző séták a MÉSZ szervezésében

„Jössz-MÉSZ” Nyári városnéző séták a Magyar Építőművészek Szövetsége szervezésében. Merüljön el velünk Budapest építészeti különlegességeiben egy kellemes nyáresti séta során. Sétáinkon betekintést nyerhetnek a Palotanegyed épületeinek és egykori lakóinak történeteibe, a Városligeti fasor kialakulásába, a legimpozánsabb századfordulós villák lakóinak mindennapjaiba, illetve a Pasaréti fák alatt meghúzódó különleges villanegyed építészeti megoldásaiba. Különleges élményként városnéző sétahajó kirándulást szervezünk a Dunán, […]

„Jössz-MÉSZ” Nyári városnéző séták a MÉSZ szervezésében
2017. július 25. kedd
HÁZ-TERV
Mit kell védeni, egy trafóházat vagy a belvárost?

Olvasom, hogy a Vámház körúti vásárcsarnok mögötti Csarnok téren álló hatalmas téglafelületű trafóház elé szállodát terveznek. A történetben most nem is a tervezendő szálloda a fontos, hanem az, hogy páran elkezdtek aggódni ezért a téglafelületű épületért. Oda a látvány, oda a kortárs építészet e jeles darabja, ha a szálloda azt eltakarja. Kétszer is el kellett […]

Mit kell védeni, egy trafóházat vagy a belvárost?
2015. december 1. kedd

feliratkozás a koos.hu hírlevelére

legfontosabb jogszabályok

minden fontos jogszabályt, amire szükség lehet, egy helyre gyűjtöttünk össze: Étv, OTÉK, Épkiv, 312/2012, 266/2013, CPR, OTSz, az energiatanúsításról, a bírságokról, az egyszerű bejelentésről, ... stb tovább