az engedélyeztetés folyamata hiába van sok-sok jogszabállyal körbebástyázva, egyrészről ezek nem mindenben fedik egymást, másrészt sokszor kevésnek, máskor meg soknak tűnnek. A legtöbb gondot általában az okozza, hogy az építettők szeretik feszegetni a jogszabályi lehetőségek felső határait, lehetőleg az összes paraméter vonatkozáésában (maximális beépítettség, maximális szintterület, maximális építménymagasság, maximális fedett terasz, de lehetőleg úgy, hogy ne számítson bele, olyan belső kialakítás és szoba méretek, hogy minél kevesebb adót kelljen fizetni…és még számos feltétel. ezeknek egyszerre képtelenség megfelelni, vagy ha megpróbálunk, akkor torzszülöttek jönnek létre. Vannak önkorményzati előadók, akik ezt rosszul viselik, nem képesek kezelni, nem tudnak különbséget tenni lényegi és nem lényegi dolgok között. Az építtetők pedig mindent bevetnek, hogy elérjék a céljukat: pénzt, nyomást, ismerettséget….
A másik oldalon pedig ott vannak azok a jogszabályok, amik hiába is vannak sokan, mégis könnyen bele lehet magyarázni olyat is, ami nincsen benne, a jog – bármennyire is úgy tűnik – elég sokszor nem olyan, mint egy egzakt tudomány, ebből következőpen “értelmezési különbségek adódnak”.
Valóban vannak rosszhírű önkormányzatok, előadók és főépítészek. magam is találkoztam már korrupcióval, ellenséges hozzáállással, “hogyan mertem bemerészkedni más vadászterületére” effektussal, de mivel én folyamatosan találkozom a hatósággal, a döntő többség nem ilyen: amit elvár és megkövetel, az mind a jogszabályban rögzített.
persze ez egy adott eset érintettjét nem igen vigasztalja, de hát a hatóság emberei is “emberből vannak”.
Bármennyire is nem illendő ilyet mondanom, de összeségében sokkal többet kellett hadakoznom építtetőkkel, mint a hatóságokkal.