Regisztráció/Belépés

további cikkek

Koós Miklós
2011. december 9. péntek

Szerecsenmosdatás Árkádiában

Nicolas Poussin: Árkádiai pásztorok, 1638. (Olaj, vászon. Louvre, Párizs)

A szerecsenmosdatás a ténytagadás egyik sajátos vállfaja. Olyan cselekvés (vagy cselekvéssorozat), amely során a cselekvő (vagy cselekvők) egy vagy több múltbeli, mindenféle szempontból (különösen kiemelve az általános erkölcsi nézőpontokat) védhetetlen, gyalázatos és/vagy felháborító nézetet, történést vagy cselekményt próbál kedvező  (vagy kedvezőbb) színben feltüntetni. Eszközei a források semmibevevése, az össze-visszahazudozás, a féligazságok használata, az érzelmekre hatni próbáló retorika, a “rosszullétig sulykolás”, a csúsztatás és egyéb demagóg retorikai fogások … forrás.

Árkádia Hellasz pásztorok lakta vidéke, melyet a hatalmas PAN isten ural. Életükhöz hozzátartozott a hangszerrel kíséret vers, így Árkádia a költészet szimbolikus bölcsője

A 13 ezres építész kamara legnagyobbrészt kitüntetések, elismerések és díjak nélküli arctalan és szürke tömegének tagjaként egészen elképedtem, amikor először olvastam arról, hogy miféle ízléstelen és durva dolgozat született Makovecz Imre temetése után alig pár héttel. A meglepetésem döbbenetté vált, amikor ezt még azzal fokozták, hogy mindezt megismétlik a Fugában (azt már tényleg csak remélni merem, hogy ebből nem csinálnak országos roadshow-t, hogy minden megyei kamarában meggyalázhassák a nevét.

(Bár a történések szempontjából az én személyem teljességgel érdektelen, elmondom, hogy nem tartoztam soha semmilyen építészeti szekértáborhoz, klikkhez, sem csoporthoz, szellemi-alkotói műhelyhez és még csak nem is érzem igazán közelállónak az organikus építészet szellemiségét. “Virágozzék minden virág”, a sokszínűség elvét tartom az egyedül elfogadhatónak.)

… Árkádiában építésznek indult díszlettervezők, úgynevezett szervesek ütötték fel a tanyájukat és munkálkodnak egyre erőszakosabban és egyre kártékonyabban. Persze, írja, az még nem baj, ha valaki színpadi háttereket tervez, hiszen ez az egyik tisztes foglalkozás a többi között. Ezek a jótétlelkek azonban a színfalakat épületekként értékesítik, ami viszont már kissé gyanús, de azért ügyességüket még talán arcátlan vagányságnak is fel lehet fogni. Így hát ez a kóklerség sem vethető a szemükre, hiszen ha vannak, akik hajlandók megvenni munkáikat, akkor áldják-vigyék. Sok mindenfélét árulnak a piacokon, a művészetek kirakodóvásárain, minden eladó, az ügyeskedők bármiből pénzt, meg karriert tudnak csinálni … forrás   

Talán minden jóérzésű érdeklődő arra számított, hogy eszmefuttatások helyett csak feláll valaki és egyszerűen nyilvános bocsánatkérésre szólítja fel azt, aki ennyire megfeledkezett magáról. Ehelyett a Fugában illetve a cikk kapcsán keletkező hozzászólásokban – a határozott rendreutasítás helyett – “opponenciá”-ba mártott szerecsenmosdatás tanúi lehettünk, kiválóan bemutatva a honi építésztársadalom valós állapotát (ez a mosdatás egyébiránt azóta is tart). Még szerencse, hogy volt – persze nem is építész -, aki legalább Makovecz Imre munkásságát méltatta.

Jól tudjuk mindannyian, nem vezet sohasem eredményre, ha akár a hivatalos kultúrpolitika, akár önjelölt váteszek határozzák meg az egyedül üdvözítő utat, az egyedüli megfelelő stílust, közízlést, különösen, ha e sajátos kultúrkampf hátterében valójában nem más áll, mint egy réges-régi megtorolatlan sérelem.

Mert ne beszéljünk mellé, mindenki tudja, mindez Sevilla miatt van. Hihető, hogy ezt nem volt könnyű megélni, de felnőtt ember legyen képes kezelni a kudarcait, különösen, ha közben eltelt 20 év.

Az európai kultúrember írhat bármilyen kritikát, amiben a saját – már már kóros – frusztráltságában képzelt/kijelölt legfőbb ellenfeléről leveszi a keresztvizet is.

Az európai kultúrember azonban belátja, hogy nem folytathatja tovább az évtizedek óta tartó vitát, ha a vitapartnere már nem tud visszavágni és nem takarózik azzal, hogy “Előadásom első szövegváltozata 2011. július 6-án keletkezett, Makovecz Imre halála előtt majd három hónappal.“.

Az európai kultúrember nem rúg bele a koporsóba és nem gyalázza az alig 3 hete az árnyékvilágba költözőt.

Az európai kultúrember ilyenkor inkább fejet hajt és azzal búcsúzik, hogy “a kettőnk közötti vitát sajnos már sohasem tudjuk lezárni, okafogyottá vált, nyugodj békében!”

Miért szégyelljük kimondani, hogy ifjabb Janáky István nem volt képes európai kultúrember módjára viselkedni?  

Ez a fickó tényleg azt gondolja, most jött el az ő ideje, 20 év sikertelensége után most végre beviheti a döntő találatot? Ehhez kell opponencia, stílustani eszmefuttatás?

Nyilvánvalóan nem arról van szó – ahogy azt páran meg is jegyezték már – hogy ne lehetne egy ilyen életművet megvizsgálni, igen erős és mélyreható kritikával illetni, kielemezni a hazai és az egyetemes kultúr- és építészettörténet szempontjai szerint, de mindennek megvan az ideje, a módja és a formája.

Honi építész celebjeinknek – az élen ifj. Janáky Istvánnal – pedig ideje volna tudomásul venni – akár tetszik ez nekik, akár nem – hogy Makovecz Imre volt a XX. század egyik,  ha nem a legnagyobb hatású és legeredetibb építésze.

Persze érteni vélem, hogy sok építész ezt féli kimondani, pedig jó volna, ha nem sokat késlekednének ezzel, mert már nemcsak a belterjes építész csevejektől távoli hazai “laikus” társadalom, hanem a nemzetközi építész szakma is már régen neki adományozta ezt a címet. A miénkénél szerencsésebb építésztársadalommal rendelkező országok örömmel tudnák közülük valónak őt, bármely nemzet büszke lenne rá, ha ilyen építésze lehetett volna.

Nem kell az építészetét, mentalitását, politikai oldalválasztását szeretni vagy tisztelni, de azt, amit erős ellenszélben, jórészt egymaga létrehozott, azt igenis el kell ismerni.

Makovecz előszeretettel használta az építészeti alkotás folyamatára a “dráma” szót. Erre jön valaki és simán ledísztettervezőzi őt, pedig az építészet drámájának képzeletbeli színházában neki legfeljebb csak a díszletek tologatása juthatna, míg színpadon az előadás igazi főszereplői olyan építészek lennének, mint pl. Makovecz Imre.

Hozzászólások (6): megnézem

  • tanonc

    2011. december 9. péntek - 14:53

    #82895

    Én új repertoárt szeretnék. Egyelőre csak tragikomédiát adnak, s néznem kell, akár akartam rá jegyet, akár nem.

  • shiver

    2011. december 10. szombat - 10:46

    #82904

    Ezt az egészet nehéz megemészteni. Építésznek lenni, tartozni valahová így… Nem kell mindenkinek organikusnak lennie, ahogy más stílusirányzat sem a többi felett álló. Miért nem lehet csak pusztán elfogadni a másikat?!
    Makovecz házait a külföldi szakma elismeri, a laikusok (itthon is) odáig vannak értük, ha egy külfölditől megkérdik ismer-e magyar építészt a válasz nem, vagy az hogy Makovecz. Ennyi. És ettől még jogában áll mindenki másnak utálni őket. De ezeket az érdemeit vitatni értelmetlen. És az időzítés is érdekes volt.
    Az másik történet, ha valakinek személyes konfliktusa van. Akkor tessék arra hivatkozni, hogy XY milyen nehéz természetű vagy politikai nézetű, vallási hovatartozású stb.
    Sokfélék vagyunk, jó lenne egymás elfogadni, neadjisten összefogni, a közös dolgokat keresni, s nem azt ami elválaszt. Végtelen számú okot lehet találni a másikkal való szembenállásra. Van értelme?

  • dp

    2011. december 12. hétfő - 00:48

    #82919

    Shiver,
    előrebocsátom, laikus vagyok, mégsem rajongtam Makovezc Imre stílusáért.
    Kialakított egy szimbólumrendszert a maga jurta-formáival, szárnyaival, s ezt feltehetően sokan újszerűnek, eredetinek ítélték. Véleményem szerint azonban a saját formavilágának alárendelte a funkcionalitást.
    Így születhetett pl százhalombattai katolikus templom is, ami a helyiek szlengjében raklétasiló, avagy szárnyas rakéta jurtával. S feltehetően nem lett volna a köznyelv céltáblája, ha az ökumenikusnak tervezett épületbe 30 körberakott széknél több is beférne, ami egy 16ezres városban talán nem lett volna elvetemült elvárás. Vagy ha a paplaknak legalább egy ablaka van, és a kis szoba nem földdel lett volna beterítve. A pap, aki beköltözött volna, kategorikusan kijelentette, fiatal még ahhoz, hogy élve temessék el. S mindez 360milliós költségvetésből épült meg. Az egész beruházást körbelengte a korrupció, és a közpénzek elsikkasztásának gyanúja, az egymásra mutogatás, a végeredmény pedig egy kívül nagy ívű, de belül aprócska és funkcióira alkalmatlan templom.

    Hozzáteszem, a beruházás végeztével a városvezetés úgy döntött, hogy építenek egy másik templomot is a városközpontba. A Makovecz-féle megmaradt a katolikusoknak, a másik pedig töredék-költségvetésből ellátja az eredetileg tervezett funkciókat.

  • shiver

    2011. december 12. hétfő - 15:38

    #82931

    Én sem vagyok statisztikai hivatal, csak a saját emlékeim és olvasmányaim alapján általánosítottam. Ezek alapján nem találkoztam olyan emberrel akinek nem tetszett Makovecz látványvilága. A lényegi mondandóm nem is ez volt, a békés egymás mellett élés, az elfogadás inkább.
    Érdekes, hogy pont a battai templom jött elő. Az építése körüli ügyekről nincs ismeretem, de mint épület régi kedvencem, még makettet is készítettem belőle annó. A siló szó hallatán el is gondolkodtam, hogy egyre gondolunk-e… A pap nem akar beleköltözni történetet én is hallottam, néztünk is egymásra az ismerős építészekkel nem értve az egészet. Földház, középen átrium, a fény felülről jön, ahogy az ige is. A szakrális építészet vertikalitásának van egy ilyen üzenete is. A paplak nyilván nem lehetett olyan magas, mint a templom, inkább meghúzódik mellette, a felfelé (a nem világi felé) tekintés így tudott megvalósulni. Nekem tetszik. Hát ennyire nem vagyunk egyformák, és ez így van jól. Egyébként úgy látom Makovecz eléggé megosztja az embereket, vagy imádják vagy utálják, köztes út nincs. A munkái sem középszerűek. De hogy ne tűnjek elfogultnak, másik régi kedvencem egy ifjabb Janáky István ház, egy a megépültekből. Bennem jól megfér a kettő 🙂

  • tanonc

    2011. december 13. kedd - 12:22

    #82935

    Koós Miklós: Miklós, kínunkban nevetünk. Nevetséges tiráda nevetséges érvekkel. Ha ez ma az építész szakmában a párbeszéd, akkor én nem szeretnék beszélgetni.

HÁZ-TERV
Heti videó | A Makovecz stadion

Bejárás a hamarosan átadandó Puskás Akadémia stadionjában. A találatért köszönet Vértes Lacinak!

Heti videó | A Makovecz stadion
2014. március 2. vasárnap
OFF
Makovecz stílus női ruhákon

Gombold újra! öltözéktervező pályázat bemutatóját az idén másodszor rendezte meg a KIM, ezúttal 150 millióból, és hiába rakta át a Szépművészeti Múzeumból a jóval nagyobb Millenárisra, így is extrém sport volt a bejutás, Huszonnégy pályamunka érkezett a kortárs, tizenegy a design és hagyomány kategóriában. A Kortárs öltözékpályázat győztese (és a rendezvény voltaképpeni fődíjasa) Farkas Anett […]

Makovecz stílus női ruhákon
2012. április 12. csütörtök

legfontosabb jogszabályok

minden (2019 márciusáig megjelent) fontos jogszabályt, amire szükség lehet, egy helyre gyűjtöttünk össze: Étv, OTÉK, Épkiv, 312/2012, 266/2013, CPR, OTSz, az energiatanúsításról, a bírságokról, az egyszerű bejelentésről, ... stb tovább